![]() |
Bejelentkezés Regisztráció |
Biztosan találkoztál már azzal, hogy valaki azt mondja: „imbuszkulcs”, más pedig „inbuszkulcs”. Vajon melyik forma lehet helyesebb? Nézzük együtt, mert a nyelv sokszor izgalmasabb, mint gondolnánk.
A kifejezés a német INBUS rövidítésből származik: Innensechskantschraube Bauer und Schaurte. (Magyarul nagyjából: belső hatszögű csavar, Bauer & Schaurte gyártótól.) Ők voltak a gyártók, és a rövidítés márkaként terjedt el.
Német nyelvterületen ma is Inbus-Schlüssel néven ismerik. A magyarban viszont nem közvetlenül az „Inbus” alak terjedt el, hanem a kiejtés és a hangváltozások hatására alakult ki az „imbusz” forma.
Fontos megemlíteni, hogy az imbusz forma szerepel a magyar szótárakban és a köznyelvben rögzült alakként. Az Imbusz – mint elterjedt írásmód – gyakran jelenik meg műszaki szövegekben is.
A magyar nyelv szokásai és hangalakjai alakították át az „Inbus” formát imbusz-szá.
Ha hétköznapi beszélgetésről van szó: az imbusz alak a leginkább ismert és széles körben elfogadott.
Ha szakmai vagy márkaneves kontextusban írunk: érdemes megemlíteni az Inbus eredeti formátiságát, és akár az inbusz alakot is használni kompromisszumként.
Jó, ha a cikkekben, leírásokban utalunk az etimológiai eredetre is, hogy az érdeklődők megértsék: az Inbus a kiinduló forma, de az imbusz az, ami Magyarországon rögzült.
A szó eredete világos: az Inbus mozaikszóból indult. A magyar nyelv viszont a hangrendeket és a használatot adaptálta, és így született meg az imbusz forma.
Míg az Inbus etimológiailag hű, a magyar kontextusban az imbusz az, ami valóban él és használatos – és mindez nem “helyes vagy helytelen”, hanem a nyelv élő mechanizmusa.